Puszta Steak

Ennek az ételnek a története úgy kezdődött, hogy ezúttal valamilyen hagyományosabb ételre vágytam. Persze nem teljesen magamtól: Vivien lányom nem igazán eszik jól (pontosabban egyáltalán nem eszik meg semmit, hacsak az nem rántotthús,vagy annak valamilyen módosulata), és mivel hétvégén ő is itt volt, gondoltam ezúttal egy kicsit a kedvére is teszek. Meg persze a sajátomra 🙂

A megnevezés félreérhető, mivel ez az étel: 1. nem steak, már csak a sütés módja miatt sem 2. az echte ungharese pusztákhoz kevesebb köze van, mint az államok hash brown-jához. Hogy megértsük, hogy ezután ezt miért nevezték el így, ahhoz kicsit vissza kellene mennünk az időben, amikor még nagyban dívott a puszta-betyár-csárda és egyéb hamis, romantika álcáját mutató vendéglátás. De ezt most inkább nem tenném (mert gondolom senkit sem érdekelne), ezért és fogadjuk el, hogy ezt a kaját így hívják és kész – a neve ellenére sem igazán magyaros étel, mivel a világ bármelyik nagy szállodájában simán az étlapra kerülhetne. Sőt, megállja a helyét akármilyen ünnepi asztalon is. (Megj: Én nagyon keveset (kb. a szószt) tettem hozzá az eredetileg Földes Józseftől származó recepthez 🙂 )

Puszta Steak

750g sertéskaraj
2 tojás (felverve)
2dl tejföl (a bundához)
175g liszt
400g burgonya káposztagyalun lereszelve
3 gerezd fokhagyma áttörve
1 maréknyi petreszselyem
só, bors
100-200g  sajt lereszelve

2dl tejföl (a szószhoz)
cajun fűszerkeverék, só, bors
1 ek borecet
2 fokhagyma áttörve
2-3 ek olívaolaj

A húst szeletekre vágjuk és mindkét oldalát jól kiverjük. Bedörzsöljük sóval, pici borssal, majd lisztbe forgatjuk.

A tojásokat felverjük és a káposztagyalun lereszelt krumplihoz adjuk. Csipetnyi só, bors, egy marék petrezselyem kerüljön még bele, majd forgassuk össze az egész masszát. Hintsük bele a lisztet, miközben jól összedolgozzuk a massza többi részével. Az eredmény egy viszonylag kemény, szálas szerkezetű anyag, amelyből az államokban simán hash-brown-t sütnének, és feltálalnák reggelire. Mi azonban ehelyezett forrósítsunk annyi olajat, amely majd ellepi a húsokat, és közben a belisztezett húsokat forgassuk bele a masszába. Könnyebbnek hangzik, mint a valóság, amikor eléggé meg fogunk szenvedni azzal, hogy a massza egyenletesen borítsa a húsainkat, de egy kis ügyeskedés után menni fog. A titok egyébként az , hogy nem kell vastagon bevonni a hússzeleteket, mivel úgyis megduzzad majd valamelyest a sütéstől.

Beletesszük a húst az olajba, majd óvatosan, néha megforgatva, süssük a szeleteket ropogósra. Ne forrósítsuk túlzottan fel az olajat; ha már egyszer elérte a sütési hőfokot, vegyük alacsonyabbra a lángot, és süssük úgy. Így egy-egy szelet akár tíz percig is az olajban lesz, de legalább nem ég oda a krumplibunda. Ha elkészültünk tegyük a szeleteket tepsibe, és reszeljünk rá egy kis sajtot, és tegyük még egy kis időre be a sütőbe, amíg a sajt rá nem olvad.

Egyszerű, friss zöldsalátával tálaljuk (salátaágyon). (Utóbbit én tépkedett salátalevelekből, kevés paprikából és paradicsomból készítem. Fokhagyma, só, bors, víz, ecet, majoranna, provancei fűszerkeverék és olívaolaj adja a salátaöntetet, de persze ettől teljesen eltérő öntetet is lehet használni.) A tetejére -amerikai módra- egy kis szósz kerülhet. Ebben az esetben én egy pohár tejfölhöz adtam egy kis sót, borsot, cajun fűszerkeveréket, egy kanál fehérborecetet, beletörtem két fokhagymát és belekevertem egy kis olajat, hogy jobban csússzon 🙂  Ha nincs időnk-kedvünk erre, akár sima telfölt is tehetünk rá, sőt, akár az egész szószosdit el is hagyhatjuk.