Jambalaya

Jöjjön hát a cajun-creole konyha egyik alapvető étele, amely gyökereit a spanyolhonban és provanszban kellene keresnünk, bár azoktól itt-ott eléggé elhajlott. Hasonló alkotórészekből fog állni mint a gumbo, de ez kevésbé leveses jellegű. Egyszerű, vidéki jellegű egytálételről van tehát szó, amelyet valószínűleg hiába keresnénk éttermek étlapjain  – ám ez ne zavarjon minket, hiszen egy nagyon laktató, fűszeres kajáról van szó, amely az átlagmagyar ízléshez (van egyáltalán ilyen?) is elég jól passzol.

Több féle jambalaya létezik. Sőt, igazából nincs két egyforma, hiszen már a cajun és a kreol változat is különbözik egy eléggé lényeges tételben, a paradicsomban. A kreol változatot ezért szokás vörös jambalayának is hívni. Én inkább a dél Louisianára jellemző (minél távolabb megyünk New Orleanstól, annál kevésbé lesz jellemző a paradicsom) cajun változatot preferálom, amely kicsit szárazabb és zsírosabb. 🙂 Ezeken kívül is számos változattal találkozhatunk; kicsit olyan ez is, mint minden amerikai kaja: ahány terület, annyi féle.

A jambalaya receptek közös pontja a füstölt kolbász, a rizs, és valamilyen húsféle. Én egyszerűség kedvéért csirkemellet használtam, de szárazabb fajta sertéshúsok vagy akár marha is felhasználható; igaz, ekkor kicsit másképp kell majd eljárni a húsok sütésében. (ie. jobban oda kell figyelni 🙂 ) A hagyományos zöldséges köretet használtam, azaz hagyma, zeller és paprika. A jambalaya ezen kívül többnyire valamilyen erős paprikát is kap (vagy ha nem, akkor erősebb fűszereket), a további fűszerezéséről pedig bors, kakukkfű és babér gondoskodik. Csupa olyan dolog, amely – a többi receptemmel ellentétben – kell, hogy legyen mindenkinek a konyhájában.

20161023-_mg_9389

Cajun Jambalaya

1 szál füstölt szárazkolbász felkarikázva (gyulai, lehetőleg legyen jó minőségű, “trükkös” anyagoktól mentes, és a füst legyen természetes)
500g csirkemell apróra vágva
2tk őrölt fekete bors
2tk őrölt fehér bors
1tk paprika
1tk cayenna bors (csak óvatosan. A chili és a kolbász erejének függvényében akár el is hagyható)
1tk kakukkfű
2-3 babérlevél
2 nagy vöröshagyma felaprítva
1 közepes chilipaprika (ha túl erős lenne, vágjuk ki az erét!)
3 zöldpaprika darabokra vágva (ne legyen édes fajta, tehát a sima sárga paprika meg fog felelni. Nem édes fajta kaliforniai is jó. Az eredeti receptek bell peppert írnak, tehát utóbbi talán még közelebb is áll)
4-5 gerezd fokhagyma áttörve
1 kisebb zellerszár (vagy 4-5 rúd ha nagyobb) karikázva
1 csészényi garnélarák (Valójában királyrák jobb lenne, de most ez volt otthon. El is hagyható, ha nincs kéznél)
kb. 800ml húsleves
fél ek borecet
kb. másfél bögre rizs
2tk zöldpetrezselyem aprítva
só ízlés szerint

Mindent vágjunk fel és készítsünk elő a leírtaknak megfelelően. Vegyünk elő egy nagy, mély serpenyőt és melegítsünk benne olajat. Ebben süssük meg a kolbászkarikákat addig, amíg zsírt eresztenek. Ekkor vegyük ki és dobjuk be a helyére az összevágott csirkemellet, és süssük addig amíg pirosas színt nem kapnak. (Úgy is csinálhatjuk, hogy a csirkemelleket egészben sütjük meg, és csak a legvégén, a párolási szakaszt követően vágjuk fel. Én ezt az egyszerűség kedvéért elhagytam.)

Ha a húst kész, vegyük ki és tegyük félre. A visszamaradt zsiradékon pirítsuk meg kissé a borsokat, a paprikákat. Adjuk hozzá a kakukkfüvet, majd pár perc után dobjuk rá a hagymát, a kétféle paprikát, a fokhagymát. Kevergetve süssük alacsonyabb lángon, amíg üveges nem lesz a hagyma. Ekkor felöntjük a húslevessel, hozzáadjuk a húst, a kolbászt, a babérlevelet és a petrezselymet. Felforraljuk, majd alacsonyabb lángon úgy 10-15 percig főzzük az egészet.

Átmossuk a rizst, lecsöpögtetjük, és hozzáadjuk a zöldéses húshoz a zellerrel együtt. Felforraljuk, majd kissé alacsonyabb (de nem takarék) lángon kb. 10 percig főzzük. Időnként nézzük meg, mert a víz hajlamos elforrni – ilyenkor pótoljuk egy decivel. A 10 perc végén adjuk hozzá a rákot és alacsony lángon megpároljuk úgy 15 percig. Néha nézzük meg, ha nagyon lekapna, akkor keverjük meg. (Megjegyzem a cajun jambalaya alját hagyni szokták kissé lekapni, amitől a jellegzetes barna színét kapja. én ezt annyira nem kedvelem, tehát inkább időnként megkevertem.)

A sót sehol nem írtam, mivel a füstölt áru és a leves is sós. Én tettem hozzá két teáskanálnyi sót, de ez ízlés és kolbász függő 🙂 A garnélarák szinte teljesen felszívódott a képeken,pedig ott van valahol az alján. Megjegyzem, ha nem akarjuk, hogy a rák nagyon összetöpörödjön, akkor külön főzzük meg tengervíz sósságú vízben pár perc alatt és csak a legvégén keverjük hozzá.

20161023-_mg_9396

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s