Yasai itame to tori teriyaki

Azaz édes szójaszószban pácolt csirkedarabok sült zöldségekkel. Ebben az ételben két japán kaját fogok összeházasítani. Mindkettő igen egyszerűen elkészíthető, így az egész étel gyorsan, különösebb előkészületek nélkül is összerakható. Az ízvilágában elsősorban a mirin és a szójaszósz íze fog dominálni; erősebb fűszereket errefelé ne keressünk, viszont cserébe érezni fogjuk a zöldségek és a hús természetes ízeit. A tori teriyaki (teriyaki csirke, bár a tori elvileg bármilyen egyéb madarat is jelenthetne) egy igen elterjedt étel, amely alapvetően szójaszószban és édes szakéban pácolt hús, alaphelyzetben grillen (vaslapon) megsütve és önmagában, vagy valamilyen ágyon tálalva fogyasztják. A yasai itame (sült zöldség) pedig még ennél is egyszerűbb, hiszen a kínai ételekből is jól ismert pirított zöldségekről van itt is szó.Én a teriyaki szószba teszek egy kis gyömbért is, bár ez elvileg nem szokványos bele. A receptek ezúttal intenzíven használják a mirint, a japánok kifejezetten főzésre való édeskés szakéfajtáját. (Kizárólag újévkor isszák tényleg a mirint, egyfajta újévi szokásként. A mirin kb. 40-50% cukrot tartalmazó szaké, erőteljes ízekkel, de kevesebb alkohollal. A Kansai régióban az alkoholt elfőzik a mirinből, míg Kantoban benne hagyják, illetve található gyak. alkoholmentes mirin is a piacon. Szakéval és cukorral helyettesíthető valamelyest, ha éppen nincs otthon, de célszerűbb maradni az eredetinél.)

Tori teriyaki

500g csirkemell kisebb medallion méretű szeletekre vágva (megjegyzendő, hogy ha rendesen grillen sütném, akkor az egész csirkemellet egyben készíteném el)
3-4 evőkanál szójaszósz
2evőkanál mirin (édes szaké)
1ek cukor

Yasai itame

1 fej vöröshagyma nyolcba vágva
4-5 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 póréhagyma felkarikázva
200g gomba megtiszítva, négybe vágva
2 zöldpaprika csíkokra vágva
1 sárgarépa 4-5cm-es gyufaszál méretű hasábokra vágva
2-3evőkanál szójaszósz
1-2evőkanál mirin

Első lépésként keverjük össze a teriyaki csirke páclevét, amely szójaszószból, cukorból és mirinből áll. Ebbe fogjuk bepácolni a csirkedarabokat (vagy egész csirkemelleket, ha tényleg roston fogjuk megsütni). A pácolási idő nem túl sok; 30perc után már kezdhetjük sütni, de minél tovább hagyjuk benne, annál jobban átjárja az íz. Ha megvolt a pácolás, vegyük ki a csirkét és tegyük félre a páclével együtt.

Közben készítsük le a yasai itame alapanyagait. Ha már mindent felvágtunk, melegítsünk olajat egy wokban, és pirítsuk meg kissé a fokhagymát (óvatosan, nem kellene elégetni). Dobjuk rá a hagymát, a répát, a paprikát és süssük egy-két percig, majd mehet utána a gomba és a póréhagyma is. Jól összeforgatjuk, majd leöntjük az összedolgozott szójaszószból és mirinből álló keverékkel. Beforraljuk, míg kicsit besűrűsödik a mártás és kivesszük az egészet valami meleg helyre.

A húst kevés olajon gyorsan megsütjük a wokban. Használhatunk grillserpenyőt is, ha van kéznél (sőt, egy rendes vaslapos sütő vagy faszenes grill még jobb lenne), de igazán nem lesz túl nagy különbség, a wok pedig a korábbiak miatt úgyis kéznél van. Pár perc után, amikor a húsdarabok már átsültek (egész csirkemelleknél kevesebb forgatás, de hosszabb idő szükséges), kivesszük, és a helyére öntjük a páclevet. Felforraljuk, majd amikor már “nyúlósabbá” válik a szósz, beleforgatjuk a csirkét és együtt sütjük egy percig, hogy a szósz szépen belepje a csirkedarabokat.

Ha egész csirkemellekkel dolgoztunk, akkor ezen a ponton daraboljuk fel a megsült csirkét kb. ujjnyi vastag szeletekre. Tálaláshoz tegyünk egy adag zöldséget a tálra, majd fektessük rá a hússzeleteket (a képen én nem így csináltam, hogy tisztább képet kaphassunk a két ételről, de ez senkit ne zavarjon ) és öntözzük rá a megmaradt szószt.

Misoleves retekkel, répával és norival

Az oldalon több miso leves is fellelhető. Készítettünk már mélysütött és sima tofuval , volt már egyszerű hagymás-répás verzió, de a retkes-algás változatok még nem voltak, pedig ezek is igen népszerűek. A következő leves elkészítési ideje nagyjából a zöldségek felvágására korlátozódik, így eséllyel indul a leggyorsabban összeüthető miso kategóriában Az eredmény egy nem olyan sűrű (de azért elég laktató), karakteres ízvilágú misoleves, amelyben ezúttal az édesebb ízek dominálnak.

Misoleves retekkel, répával és norival

1liter dashilé (praktikusan dashi kockából/porból)
2ek miso paszta (lehetőleg világosabb és édesebb;ha sötétebbel dolgozunk, akkor tegyünk a leveshez fél evőkanál cukrot)
4-5 kisebb fej retek (ezúttal nem daikon (jégcsapretek), hanem a sima vörös fajtából) vékony szeletekre vágva
fél norilap (olyan, mint amibe a sushit csomagoljuk ) vékony csíkokra szeletelve (ollóval célszerű)
1tk gyömbér lereszelve
1 kisebb hagyma apróra vágva
1 nagyobb répa virágokra vágva (a megtisztított répát 4-5cm-es darabokra aprítjuk, majd bevágjuk az oldalán, és így karikázzuk fel úgy 2-3mm-es szeletekre)

Egy nagyon kevés olajon megpirítjuk kissé a hagymát, majd felöntjük a dashival, beledobjuk a gyömbért és felforraljuk. Ha már forr a leves, hozzáadjuk a répát, a retket és jó öt percen át együtt főzzük őket. Közben elkészítjük a misot a szokásos módon (kevés levesben feloldjuk a pasztát, ügyelve arra sima legyen a végeredmény). Beleöntjük a misot, elkeverjük és végül beledobáljuk a nori-csíkokat. (A nori nagyon gyorsan átveszi a nedvességet, így akár a tálalásnál is beledobhatjuk díszítés gyanánt a levesünkbe)

Mandarinos sertésfalatok szójacsírával

Egy régi kedvenc következzen most, amely kitűnően passzol az előző leveshez, és pillanatok alatt összedobható. Az egyetlen feltétele a mandarin, és ezért főként télen kerül nálunk terítékre. Az étel ebben a formában nagyon kellemes ízvilágú, de eléggé “befogadó” fajta, azaz pl. egy kis chilivel fokozhatjuk az ízeket benne.

Mandarinos sertésfalatok szójacsírával

600g sertéshús (sovány fajta, pl. karaj vagy comb)
200g mandarin meghámozva, cikkekre tépkedve, majd félbevágva (kisebb mandarinoknál elhagyható)
150g szójacsíra (pl. egy konzervdoboznyi, de frissből sokkal jobb íze lesz)
1 kis darab friss gyömbér lereszelve
1 evőkanál mustár
5-6 fokhagymagerezd apróra vágva
2 közepes fej hagyma nyolcba vágva
kevés szójaszósz, só, bors
2-3 evőkanál száraz fehérbor

Először a sertéshúst készítsük elő. Fagyasszuk meg kissé, hogy könnyebben lehessen szeletelni, majd vágjuk egészen vékony, falatnyi lapokra. Forgassuk össze őket egy kevés olajjal, sóval, evőkanálnyi szójaszósszal (nem kell agyonszószozni ) és ha akarjuk, akkor egy kevés kukoricakeményítővel (nem kell feltétlenül). Forrósítsunk olajat a wokban, majd pirítsuk meg a sertésszeleteket. Lehetőség szerint ksiebb adagokban süssünk, és a végén vegyük ki a húst, és tegyük meleg helyre.

A visszamaradt olajon pirítsuk meg a hagymát, a gyömbért, és a fokhagymát, majd kb. egy-két perc után dobjuk rá a szójacsírát és a mandarint. Dobva-rázva süssük meg őket (néhány perc), majd adjuk hozzá a frissen őrölt borsot, egy evőkanálnyi mustárt és pár evőkanál száraz fehérbort. Jól összerázzuk, majd jöhet vissza bele a húst és összekeverjük az egészet.

Friss párolt rizst és/vagy pirított zöldségeket kínáljunk hozzá.

Sertéshúsleves bambuszrüggyel és gombával

A következő recept (suanpian zhurou tan) egy nem különösebben nehéz, de annál laktatóbb levest mutat be, amelynek az elkészítési módja némileg különbözik attól, amit megszoktunk, ugyanis sült, pácolt hússal készül. Telt, kellemes íze lesz, amelyet a bambuszrügy és a fafülgomba jellegzetes zamata egészít ki. Tésztával sűrű egytálétellé egészíthető ki, de én ezt most elhagytam a receptből.

Sertéshúsleves bambuszrüggyel és gombával

150g sertéshús (comb, karaj vagy más sovány rész) enyhén megfagyasztva
csészényi fafülgomba (ha szárított, akkor előre beáztatva, majd lecsepegtetve)
100g szeletelt bambuszrügy (konzerv)
1 fej vöröshagyma apróra vágva
4-5 gerezd fokhagyma áttörve
1 diónyi friss gyömbér apróra vágva
1.2l húsleves
1 evőkanál száraz fehérbor (esetleg szaké)
1 evőkanál sötét szójaszósz
1 kiskanál cukor
1 kiskanál borecet
kevés zellerlevél díszítéshez

Vágjuk a kissé fagyott állagú sertéshúst nagyon vékony, falatnyi lapokra, majd pácoljuk be a szójaszószból, fehérborból, a cukorból és egy kevés olajból készült páclébe. 20-30 perc után vegyük ki, csepegtessük le, majd egy kevés olajon pirítsuk meg. Öntsük rá a páclevet, egy kevés levest, és fedő alatt pároljuk meg kissé (kb. 5-10 perc), majd forraljuk el a levet. Dobjuk rá a hagymát, a gyömbért, törjük bele a fokhagymát és pirítsuk együtt őket pár percig. Öntsük fel a levessel, mehet bele a bambuszrügy és a gomba, ízesítsük egy kevés borecettel, és frissen őrölt borssal. Forraljuk fel, majd főzzük kb. 10 percen át alacsonyabb lángon. Tálaláskor szórjuk rá a zellerleveleket a tetejére (elhagyható).

Tejfölös harcsa diszkoszban problémákkal :)

A történet onnan kezdődött, hogy eredetileg otthon akartam karácsonyi vacsorát főzni a családnak, és ehhez bevásároltam kb. másfél kiló afrikai harcsát. Mivel gondoltam, hogy nem ott kéne szerencsétlenkednem a filézéssel, ezért eleve halfilét vettem (kb. kétszer drágábban, ugye). A 24-i vacsora végül elmaradt (édesanyám látott  vendégül egy fejedelmi hidegtálra), helyette 27-én próbáltam behozni az elmaradást. Sajnos amikor a harcsatömböt kiolvasztottam (mert ugye közben ment a mélyhűtőbe), rá kellett ébredjek, hogy a Cora által filének árult afrikai harcsa igencsak szálkás egy darab. (Tudom, én vagyok a hülye, miért nem halpiacon vettem a dögöt.Na mindegy, valahol megérdemlem, hogy leállok velük egyáltalán.) Jó fél-egy órát tartott, míg az össze-vissza készült szeletekből kibogaszrásztam a szálkákat, ráadásul az egész egy része menthetetlenül ment a szemétbe. (Ui. a gyerekek rosszul tűrik/kezelik a szálkákat, én pedig mégrosszabbul, ha a torkukból kéne egyet kiszednem. Mondjuk ha legalább egybe-halat vettem volna, akkor tudom, hogy merre futnak a csontok és egyszerűbb lett volna (hal anatómiakönyv, rulz). De így… Nos, valószínűleg csuklott rendesen a fickó, aki eladta ezt nekem; csupa “jókat” kívánok ezúton is neki. (megdöglés, miegyéb)). A tortúra után jöhetett az egyébként egyszerűségében is zseniális tejfölös harcsa diszkoszban c. remekmű elkészítése (nem saját találmány, sőt “igazzy” klasszikus), amelyhez a kerek jénai edényem (a.k.a diszkosz) kicsinek bizonyult, tehát tepsi lett belőle. A többi egész rendben lett volna, egészen addig, amíg a sütés végén az eddig hűségesen szolgáló sütőm feladta a kínlódást, és egy F 03 (a szervíz számára megfejthetetlen talányt jelentő hibakód (Whirlpool telefonos ügyfélszolgálat és szervíz sem tudta megmondani mi az; Nocomment, ennyit róluk)) kóddal beadta a kulcsot. De legalább az étel elkészült. Én is.

Telfölös harcsa diszkoszban

Vegyél 1kg (afrikai vagy normál) harcsafilét. A hipermarketetek (főleg a Corát) kerüld el, esetleg utasítsd arra az ott leledző droidot, hogy előtted(!) filézze ki.  (Alternatívaként esetleg filézd ki őt.) Még jobb, ha te gyártod le a halszeleteket, az a biztos.

2 fej vöröshagyma apróra vágva
2 sárga húsú paprika karikára vágva
2 szép paradicsom (ennek hiányában a jelenleg kapható sápatag paradicsomnak kinéző ízetlen gyümölcs) darabokra vágva
15-20dkg húsos szalonna felkockázva (kis kockákra)
2dl tejföl
5-6 nagyobb krumpli meghámozva, felkockázva
6-7 gerezd fokhagyma áttörve
1dl fehérbor
só, őrölt bors, őrölt paprika, őrölt kömény

Felvágjuk a halfilét épeszű méretű szeletekre, sózzuk, borsozzuk, köményezzük, beforgatjuk paprikás lisztbe, és olajban kisütjük, amíg ropogós kéreg nem sül rá. Közben forró olajbanb megsütjük a krumplit is. Ha kész a hal, tegyük valami meleg helyre.

Egy mélyebb serpenyőben pirítsuk meg kissé a szalonnát, majd vegyük ki és tegyük félre. A visszamaradt zsíron fonnyasszuk meg a hagymát, majd ha már üveges, dobjuk rá a paprikát, a paradicsomot és a fokhagymát. Sütögessük, amíg kicsit össze nem esik, majd öntsük fel a borral, és forraljuk kissé be. Jöhet vissza a szalonna és forgassuk össze az egészet.

Vegyünk elő egy nagy kerek kerámiatálat (vagy jénait, vagy rozsdamentes tepsit, vagy…akármit, amibe belefér) szórjuk bele a kisütött krumplit, majd fektessük rá a halszeleteket, öntsük rá a szalonnás-paprikás-paradicsomos mártást, igazgassuk el rajta, majd locsoljuk rá a telfölt, hogy egyenletesen belepje az egészet. Egy kis apróra vágott petrezselyemzöldet tegyük a tetejére, majd mehet a be a sütőbe 200 fokon kb. 30 percre melegedni.

Ennyi az egész. A problémákat leszámítva igazán finom étel, amely akár a hagyományos ízek kedvelőinek is el fog menni. Fel lehet még dobni némi zöldfűszerrel, ha úgy tartja kedvünk.

Zöldséges tésztafészkek

Jó kis ropogós tésztaétel kerekedett a mai főzőcskézésből. Indult azzal, hogy a tegnapi príma chowder-hez kellett valami nem túl laktató főfogást kreálnom, mivel az eredetileg hozzá készített tüzes hal jól elfogyott. Mivel ízvilágában valami könnyűre vágytam, ezért a tésztaféleségek frontján kezdtem el keresgélni, és végül kikötöttem egy kínai pirított tésztafészek receptnél, amelyhez már csak valami megfelelő feltétet kellett kreálnom.

Ennek a fészeknek a megsütése sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel nem kosárkát gyártunk (a kínaiak ezt is meg tudják tenni, valójában nem olyan bonyolult de sok olaj kellene hozzá), ezért a fészek inkább csak aféle ropogós köretként fog itt állni, amely a zöldséges ragu szószából “táplálkozik”, és azt szívja majd fel. Ízlés szerint adhatunk hozzá plusz szószt (pl. kínai chiliszószt); főleg, ha az általam beleszerkesztett chilipaprikát a főzés során elhagyjuk pl. gyerekek miatt. Az egész egyébként viszonylag gyorsan kész van; nem kell attól tartanunk, hogy emiatt órákat fogunk a konyhában állni.

Zöldséges tésztafészkek

300g tojásos tészta (spagettiféle, vagy metéltfajta; én itt szélesmetéltet használtam)
2 fej vöröshagyma nyolcba vágva
4 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 diónyi gyömbér vékony lapokra szelve
1 paprika csíkokra vágva
2 sárgarépa gyufaszálnyi hasábokra vágva
1 chilipaprika apróra vágva (elhagyható vagy utólagos chiliszósszal kiváltható)
100g zöld zöldbab (ha friss, akkor előtte főzzük meg kissé, hogy megpuhuljon, én mélyfagyasztottat használtam)
fél teáskanál ötfűszer keverék
bors
1-2 ek sötét szójaszósz
1 ek borecet

Főzzük ki a tésztát az előírások szerint, csepegtessük le, és tegyük félre. Forrósítsunk egy wokban elég olajat, majd formáljunk a tésztából egy kisebb fészket (kb. maréknyit) és egy szűrőkanállal csusszantsuk bele az olajba. Süssük néhány percig, majd fordítsuk meg és süssük át a másik oldalát is. Ha kész, vegyük ki és tegyük valami meleg helyre. Süssük ki a többi fészket is (amennyi tészta van; ez a mennyiség úgy 4-5 fészekre lesz elég).

Vegyünk ki az olajból, hogy csak egy-két evőkanálnyi maradjon, és pirítsuk meg benne fél percig a fokhagymát és a gyömbért. Dobjuk rá a hagymákat, a répát, a chilit és a paprikát, majd dobva-rázva (ennek hiányában szapora kevergetés mellett) süssük meg a zöldségeket úgy 1-2 percig. Jöhet bele a zöldbab, majd újabb egy-két perc után öntsük rá a szójaszószt, a borecetet, egy kevés vizet (fél-egy deciliternél nem kell több), szórjuk rá a fűszereket és jól keverjük össze az egészet. Süssük, amíg a mártás besűrűsödik kissé, és ezzel készen is vagyunk.

Tálalásnál tegyünk egy tésztafészket a tányérra, majd halmozzuk rá a zöldséges ragut. Ha kevésnek bizonyulnak a szósz, akkor egy kis világos szójaszósszal megöntözhető az egész.

Almás-petrezselymes paszternákleves

A paszternák-kalandozás tovább folytatódik! A múltkori recept sikerén felbuzdulva, a szünetem első napját azzal ünnepeltem meg, hogy vettem egy adaggal ebből a túlméretezett fehérrépából és nekiláttam egy kicsit kísérletezni. Mivel Péternek is akartam belőle adni, ezért szóba sem jöhetett semmi csípős (bár megjegyzem a fiam már így 15 hónaposan is ette a kissé csípős chili con carnét). Ez a leves is elég sűrű lett, viszont kellemesen édeskés, számomra meglepő módon alapvetően zöld színű, és valahogy kellemes összeértek benne az ízek.

Almás-petrezselymes paszternákleves

500g paszternák megtisztítva, felaprítva
1 fej vöröshagyma apróra vágva
3 kisebb gerezd fokhagyma áttörve
1 nagyobb alma (idared, jonatán, vagy más, édesebb fajta alma) meghámozva, apróra vágva
0.8l zöldségleves
1 maréknyi apróra vágott petrezselyem (friss, esetleg mélyfagyasztott (említettem már, hogy micsoda óriás petrezselymek nőnek a kertben? )
2-3dl tej
1-2 tk majoranna
pici őrölt bors, só

Kevés olajon, alacsony lángon megpirítjuk kissé a hagymát, majd 1 perc után hozzáadjuk a paszternákot. Hagyjuk úgy 4-5 percig sülni, aztán jöhet bele az alma, a petrezselyem és a fokhagyma. Jól átkeverjük az egészet, majd felöntjük a zöldséglevessel. Szórjuk bele a majorannát, és egy-két csavarintásnyi borsot is (elhagyható). Fedő alatt, alacsony lángon jó fél órát főzzük, majd ha már minden alkatrész puha, turmixoljuk le a levest. Felöntjük tejjel és összemelegítjük, de nem forraljuk fel. Ezzel el is készültünk.

Ha egytálétellé akarjuk alakítani -ami minden további nélkül megtehető- akkor adjunk hozzá egy kis fokhagymás-sajtos pirítóst.

 

Whiskytorta

Már korábban kinéztem ezt a tortareceptet, de akkor végül alapanyagok és idő híján végül más lett belőle. Viszont Brigi már akkor megígérte, hogy a szülinapomra ezt fogja nekem megsütni, és az ígéret ugye szép szó A nevével összhangban ebben a tortában van egy adag whisky -a mi esetünkben egy kellemes zamatú skót whisky került bele- amely döntően befolyásolja a belefoglalt krém ízvilágát, és megadja ennek a tortának a maga rangját. Bár a képek, amelyek készültek róla, nem feltétlenül lettek jók – és ezt a tortát nem titok, hogy nehéz lesz szépre csinálni – az íze minden szívásért kárpótol majd mindenkit, aki arra adja a felét, hogy megsüsse.

Whiskytorta

3 piskótakarika
1 zacskó babapiskóta (15-25 rúd)
150g magozott meggy
150g meggydzsem
300g étcsokoládé
1.5-2dl whisky
300g vaj
200g cukor
8 tojás fehérje
2dl cukorszirup (cukor és víz sűrű elegye)

Először a whiksyt forraljuk fel a cukorsziruppal, hogy megszabaduljunk az alkoholtartalomtól. Mivel a későbbiekben ezt a krémet nem fogjuk főzni, ezért ez célszerű, hogy olyanok is élvezhessék, akik ezután autóba ülnek. (ha ez nem feltétel, akkor ez a lépés elhagyható ) A babapiskótát törjük kisebb darabokra, tegyük egy tálba, és locsoljuk meg a whisky+cukorszirup keverékével.

A tojásfehérjéket a 150g cukorral felmelegítjük (vízgőz felett), majd amikor már összeálltak, habverővel kemény habbá verjük. Kikeverjük a vajat, majd hozzáadjuk a felvert tojást és összedolgozzuk, míg krémet nem kapunk.

Fogjunk egy gömbölyű tálat, amely legalább akkora, mint amekkora az egész torta lesz. Mi (mármint Brigi) egy félgömb alakú üveg salátástálat használtunk, de más (pl. rozsdamentes fém) tál is használható. Kibéleljük a tálat két piskótakarikából készített cikkelyekkel. Ez adott esetben nem igazán egyszerű lépés, de egy kis farigcsálás után sikerülni fog – a lyukakat tömjük be maradék babapiskótával Beletöltjük ebbe a krémet, a beáztatott piskótát és a meggyet, rétegezve őket, míg meg nem telik a tál. Letakarjuk a tetejét a dzsemmel megkent piskótakarikával, majd az egészet egy éjszakára hűtőbe tesszük.

A hűtőből kivéve egy tányérra borítjuk, és egy kevés vajjal felolvasztott csokival leöntjük.

Tapasztalni fogjuk, hogy a piskóta itt-ott elázik majd, de ezzel nem kell törődni különösebben – ez okozza azt, hogy mint jeleztem az esztétikai értéket nem lesz könnyű megőrizni ennél a tortánál. Az arányokat lehet, hogy volumentől (ie. edénymérettől) függően módosítani kell majd.Szóval csak kreatívan A torta egyébként iszonyúan laktató; egyetlen szelettől is el lehet telni.

Kókuszos sertéscsíkok

A sertéshús néha úgy érzem, hogy érdemtelenül kezd háttérbe szorulni a konyhámban a csirke/pulyka/marha rovására. Pedig alapvetően szeretem, bár kétségtelen, hogy nehezebb vele dolgozni. Viszont megéri a vesződség (nem mintha olyan sok lenne), mert ennek a fajta húsnak jóval erőteljesebb az íze…amely bizonyos ételeknek a javára válik. És bár a hagyományos konyhában nevelkedettek talán gyakran leragadnak a rántotthús-pörkölt vonalon (a blog olvasói ez alól nyilván kivételek ), mostanában sokan kezdik újra felfedezni maguknak a sertést. Olyannyira, hogy pl. a mangalicának igen komoly piaca kezd kialakulni Japánban.

A következőkben ismertetett recept thai eredetű. Elsőre kicsit meglepőnek tűnhet  a sertés alkalmazása, bár tudva, hogy a távol-keleten elég sokat tenyésztenek (a csirke mellett ez az állat tartható háztáji hulladékon, naja) végül is mégsem az. Az étel hangulatát a sertéshús maga, és a hozzá csapott krémes kókuszos mártás adja. Végül elég tömény étel lett belőle, amelyhez kitűnően illik a rizs vagy akár némi frissen pirított zöldség is. Fellelhető egy kis curry-beütés is, de valahogy a végeredmény mégsem ahhoz hasonlít. Érdemes kipróbálni.

Kókuszos sertéscsíkok

600g sovány sertéscomb, zsíros részek levágva, nagyon vékony csíkokra vágva
200g szeletelt gomba
100g spenót aprítva
2dl kókusztej
1 fej vöröshagyma apróra vágva
4 gerezd fokhagyma áttörve
2 kemény paradicsom apróra vágva
só, bors, thai fűszerkeverék (ööö, elnézést , lusta voltam), kevés világos szójaszósz, rizsliszt vagy kukoricakeményítő

Apróra vágjuk a húst, megtisztítjuk a zsíros részekről, majd összekeverjük sóval, borssal, és thai fűszerkeverékkel. Meghintjük a riszliszttel, és alaposan összekeverjük. Egy wokban forrósítsunk olajat, és süssük ki a húst, majd amikor már kifehéredett, öntsük rá a kókusztejet. Folyamatos kevergetés mellett süssük készre, amíg besűrűsödik a mártás.

Egy másik edényben kevés olajon pirítsuk meg a hagymát, majd tegyük hozzá hagymát, a fokhagymát, a paradicsomot és a spenótot. Keverjük jól össze, és pirítsuk meg az egy kissé, majd tegyük a húshoz. Jól keverjük össze, és picit forraljuk össze.

A végén kóstoljuk meg, és ha kell, akkor ízlés szerint tegyünk hozzá egy kis világos szójaszószt. Rizzsel vagy zöldséggel nagyon finom lesz.

Currys paszternákleves

Egy ideje már szemeztem ezzel a nagyra nőtt gyökérféleséggel, de csak most szántam rá magam, hogy végre levest is főzzek belőle. A paszternák nagydarab, petrezselyemgyökérhez hasonló, de annál vastagabb gyökérféleség, amelyet elvileg már az ókortól kezdve fogyasztanak Európa szerte. Az íze édeskés, lágyabb, és elvileg mindenhol használható, ahol petrezselyemgyökeret kellene. Én itt azonban most nem a gazdaságossága, hanem pont a sajátos íze miatt vettem elő. Az eredményt nagyon finom, sajátos édes-fűszeres ízvilágú, és kellemesen tüzes étel lett – tetten érhető rajta az erős indiai behatás, köszönhetően az indiai jellegű fűszerválogatásnak.Ilyenkor, amikor odakint ólomszínű az ég, igazán lélekmelengető egy tál forró leves.

Currys paszternákleves

500g paszternák megtisztítva apróra vágva
1 fej vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma áttörve
2 chilipaprika apróra vágva
1 tk őrölt kömény
1 tk őrölt gyömbér
1 tk őrölt koriander
1 tk őrölt kurkuma
1liter húsleves
1 ek citromlé
só, bors
3 ek natúr joghurt, kevés tej

Egy kevés olajon megpirítjuk kissé a chilit, majd alacsonyabb lángon megpároljuk a hagymát és a fokhagymát. Néhány perc után beleszórjuk a koriandert, a gyömbért, a kurkumát és a köményt, beleöntjük az apróra vágott paszternákot, átforgatjuk, majd egy perc múlva felöntjük a húslevessel. Felforraljuk a levest, és alacsonyabbra véve a lángot jó fél órán át főzzük, amíg a paszternák jól meg nem puhul. Beleöntjük a citromlevet, ízesítjük borssal (esetleg sóval, ha sótlannak találnánk), majd leturmixoljuk az egészet, míg sima krémet kapunk. Belekeverjük a natúr joghurtot és megkóstoljuk: ha még mindig túl erős lenne, vagy túl sűrű, akkor öntsünk bele egy kevés tejet, amíg megfelelő állagú és erősségű levest nem kapunk.

Önmagában is megállja a helyét, de egy kevés naan-nal igazán kellemes, laktató egytálételt kapunk belőle.