Marhahúsos sült tészta

Biztosan már sokan találkoztunk a különféle távol keleti büfékben, éttermekben a sült tésztafélékkel. Általában kicsit parasztvakító módon ott dobálják egy wokban a tésztát, majd pillanatok alatt elkészül és kiöntik a tányérünkra és már vihetjük is.Egyszerűnek tűnik, nemde? Nos, valóban nem túl bonyolult, de ha hasonló bravúrokra azért ne számítsunk, illetve így legfeljebb akkor, ha mindent jól előkészítettünk.

A sült tésztához én sima spagettitésztát használok. Bár időnként feltűnik itt-ott kínai eredetű búzatészta (amelyet odakint igen elterjedten használnak), amely leginkább lapos közepesen széles metélre emlékeztet, de elég ritka, és kóstolás után gyorsan rájöhetünk, hogy nem sok különbséget mutat az európai durumtésztáktól. Ezért azt javaslom, hogy valamilyen jobb fajta lapos vagy spagettiféle tésztát használjunk – olcsóbb és könnyebben is kezelhető.A kifőtt tésztát aztán a wokban kevés olajon átforgatjuk, megsütjük majd.

A sült tészta Kínában a különféle nagyon kedvelt gombócok mellett elsősorban a reggeli étkezés része. Odakint járva nem volt olyan szállodai reggeli, amelyen ne lett volna ott. Általában hús nélkül, tisztán zöldséggel és többnyire csípősen készítették, és nem egyszer viselte a muslim noodle megnevezést, ami arra utal, hogy talán  a muszlim területekről érkezhetett. (Kínában vannak muszlimok – az iszlám egy sajátos, jóval engedékenyebb formáját vallják, és vallási alapon létező nemzetiséget alkotnak. Kicsit úgy tűnt, hogy némileg kirekeszti őket a jelenlegi hatalom.) Amit én csinálok abban lesz hús, és ez alapján gyakorlatilag bármilyen egyéb húsos vagy zöldséges kínai tésztát meg fogunk tudni csinálni.

Marhahúsos sült tészta

egy csomag spagettitészta vagy valamilyen metéltféle durumtészta
500g marhahús (pl. comb, de lehet jobb hús is)
1 fej hagyma félbe, majd karikára vágva
6 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 póréhagyma karikára vágva
2 sárgarépe csíkokra vágva
2-3 evőkanál sötét szójaszósz
1 diónyi gyömbér
borecet, cukor (esetleg méz), bors, olaj

Először is vágjuk fel a marhát egy centis csíkokra és pácoljuk be sötét szójaszósz+1ek cukor+korty borecet keverékébe. Tegyük félre úgy fél-egy órára. Közben főzzük ki a tésztát a leírás szerint. Figyeljünk rá, hogy ne főjjön szét; legyen “al dente”, ahogy az olaszok mondanák, azaz picit kemény maradhat. (Szerencsére az olasz durumtészták kifőzési idejét pont erre adják meg.) Míg a tészta fő, vágjuk fel a zöldségeket: a gyömbért reszeljük le vagy várjuk apróra kockákra, a fokhagymát vágjuk apróra, a hagymát és a pórét karikára, míg a répát csíkokra.

Ha elkészült a tészta szűrjük le. A wokban forrósítsunk olajat és süssünk benne meg egy csipetnyi (kb. egy-két gerezdnyi) fokhagymát. Jól terítsük szét az olajat a wok falán, majd öntsük bele a tésztát. Dobva-rázva (ha nem megy (mert ehhez komoly csuklóedzés kell), akkor kevergetve, fel-felhúzva két villával) süssük át egy-két perc alatt, majd vegyük ki és tegyük félre.

Forrósítsunk egy kis friss olajat a wokban, és süssük meg benne a marhát. Nyugodtan beleönthetjük a páclevét is (bár ha túl sok a levünk, akkor inkább ne tegyük). A marha jellegzetességei miatt oda kell nagyon figyelni, hogy meddig sütjük: ha túl rövid ideig, akkor a belseje nem sül át, ha túl hosszan, akkor viszont megkeményszik. Meglepően kevés idő kell neki egyébként és akkor járunk a legjobban, ha folyamatosan kostólgatjuk. (néhány perc egyébként bőven elég) Ha kész, vegyük ki és tegyük félre.

Kevés olajon pirítsuk meg a fokhagymát és a gyömbért, majd egy-másfél perc sütés után dobjuk hozzá a többi zöldséget (hagyma, póréhagyma, répa). Jól keverjük össze, és néhány percig süssük őket. Nem kell szétfőniük, sem megpuhulniuk: akkor jó, ha ezeket is harapni lehet. Tegyük vissza a húst és keverjük jól össze.

Ráöntjük a sült tésztát a húsra és a zöldségekre, és erőteljes mozdulatokkal összekeverjük az egészet. Ha ezzel elkészültünk, akkor az ételünk is kész és tálalhatjuk.

Ha látványra megyünk, akkor a húst és a tésztát készítsük elő, majd a zöldségeket személyenkénti adagokban süssük meg. Azaz negyed adag hagyma, póré, répa, negyed adag hús, negyed adag tészta, stb. Így tudni fogjuk dobálni az egész cuccot.

Kuszkuszos lencseleves

Majdnem itt a tél, így ideje, hogy valami melengetőbb levesféle is az asztalra kerüljön. A következő étel alapvetően az arab-indiai konyha ihletésében keletkezett. Laktató, nagyon fűszeres, csípős (bár ez elhagyható, ha valaki nem bírja): ezek a fő ismérvei. Ráadásul pillanatok alatt össze lehet dobni, minimális erőfeszítéssel.

Kuszkuszos lencseleves

1 fej vöröshagyma apróra vágva
3-4 gerezd fokhagyma áttörve
1l csirkehúsleves vagy zöldségleves (kockából)
100-200g lencse
kb. egy fél csészényi kuszkusz
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt koriander
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt kömény
0,5 evőkanál őrölt kurkuma
1 evőkanál citromlé
1 kis chilipaprika apróra vágva
1 maréknyi apróra vágott petrezselyem
só, bors

Egy kevés olajon megpirítjuk a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadjuk a szegfűszeget, a koriandert, a fahéjat, a köményét, a kurkumát és az erőspaprikát, majd rövid ideig tovább pirítjuk őket, hogy a fűszerek aromája felszabaduljon. Öntsük fel a levessel, és jól keverjük el, majd adjuk hozzá a korábban lemosott lencsét. Forraljuk fel, majd vegyük lejjebb alatta a lángot. Főzzük meg a lencsét a levesben;ez kb. 30 perc a forrás után, de ez változhat, ezért folyamatosan figyeljük az állagát. Ha már megfőtt, adjuk hozzá a kuszkuszt, a petrezselymet és egy kevés citromlevet, majd ízlés szerint egy kis frissen őrölt borsot.Forrón tálaljuk.

Rakott padlizsános karajszeletek

A következő étel nem különösebben bonyolult, elég gyorsan előkészíthető, de mégis nagyszerű ízvilágot vonultat fel. Szerintem ízletes alternatívája lehet bármelyik vasárnapi ebédnek.

Adva van hozzá a padlizsán, amely egyik személyes kedvencem; egy igazi kaméleon az ételek között. A karaj helyett másfajta sertés, de még csirkemell is elképzelhető – bár akkor a sütési időt illik lerövidíteni, mivel a csirkének közel sem kell ennyi idő, illetve a hús előkészítését is annak megfelelően alakítsuk. A többi gyerekjáték, de mégis mindenki azt gondolhatja, hogy milyen sokat dolgoztunk vele

Rakott padlizsános karajszeletek

700g sertéskaraj ujjnyi szeletekre vágva
2 fej vöröshagyma apróra vágva
3 közepes paradicsom felkockázva
1 padlizsán vékony (fél centis) szeletekre vágva
kb. 10-20dkg sajt (bármilyen kemény sajt jó lehet, de mozzarella lenne a legjobb)
1 marék friss petrezselyem apróra vágva
fél evőkanál őrölt bazsalikom (ha friss, akkor még  jobb)
rozmaring, kakukkfű, oregano (utóbbiból kb. egy teáskanálnyi, előbbiekből ízlés szerint, de kb. fél kávéskanál elég)
só, bors

A padlizsánt vágjuk szeletekre és sózzuk be őket. Tegyük félre állni, amíg a tetején gyöngyöző cseppek nem jelennek meg. (kb. 20-30 perc) Közben a húst vágjuk szeletekre, sózzuk, borsozzuk mindkét oldalát, majd kicsit klopfoljuk ki. (nem kell hártyavékonyra verni, elég ha picit határozottan megütögetjük) Nagyon kevés olajon mindkét oldalát süssük elő (kb. 2-3 perc elég oldalanként, de ha már pirulni kezd, akkor vegyük ki). Közben vágjuk fel a hagymát és a paradicsomot, keverjük őket össze a zöldfűszerekkel és terítsük le a keveréket egy jénai tál aljára. Erre fektessük rá az elkészült hússzeleteket.

Itassuk le a padlizsánról a vizet (és ezzel a keserűséget), majd igazán kevés olajon süssük meg a török paradicsomot (aka. padlizsánt). A megsült szeletekkel borítsuk be a húst. Vágjunk vékony szeleteket a sajtból, és takarjuk be velük a padlizsánt, majd fedjük le a jénait és tegyük be 200 fokra kb. egy órára a sütőbe. Ha megsült, vegyük le a fedőt, és még kb. 15 perc alatt süssük kicsit vissza a szaftot. (Különben túl leveses marad)

Én héjjában főtt krumplit javaslok hozzá: megszurkálva a mikróba velük 12 percre, majd vegyük ki, és vágjuk félbe úgy, hogy nem vágjuk át teljesen. A résbe fektessünk egy fél centi vastag vajdarabkát, amely szépen bele fog olvadni.

Póréhagymás kukoricaleves

A múlt hétvégi kísérletezés eredményeként alakult ki ez az érdekes leves. Adódott, hogy póréhagymából kell főznöm valamit, miután mindkettőnknek sikerült bevásárolnia belőle, és így dupla adag feküdt már a hűtőben. Bár a póré kiemelkedően jó eltarthatóságú (legalábbis nekem még soha nem ment tönkre), kedvet kaptam, hogy ebből készüljön a leves. Viszont így le kellett volna mondani a kukoricalevesről, amelyet viszont már korábban beterveztem. De miért is ne házasítsuk ezt a két zöldséget?

Az eredmény ütős, sűrű zöld leves, édeskés-üde-fanyar ízvilággal. Sajnos elfelejtettem lefényképezni, pedig megérte volna.

Póréhagymás kukoricaleves

1 póréhagyma karikára vágva
2 szál újhagyma apróra vágva
1 vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma áttörve
1 konzerv csemege kukorica (kb. 200g)
1 liter zöldségleves vagy csirkehús-leves (pl. kockából)
2dl tej
1dl száraz fehérbor
só, bors, petrezselyem, oregano, bazsalikom, majoranna, lestyán

Kevés olajon futtasuk meg a vöröshagymát egy lábosban, majd adjuk hozzá az újhagymát, a kukorica felét/kátharmadát és a pórét. (A pórét előtte alaposan (pl. fémszitán) át kell mosni, mert könnyen föld kerülhet a levelek közé!) Fedjük le és alacsonyabb lángon úgy tíz perc alatt főzzük puhára. (figyeljünk, hogy ne kapjon le)

Öntsük fel a levessel, tegyük bele a fokhagymát, egy deci fehérbort és a fűszereket ízlés szerinti mennyiségben. Majd kicsit forraljuk fel, és főzzük össze pár percig. Vegyük le a tűzről, és egy botmixerrel jó alaposan turmixoljuk simára az egészet. Nem lesz teljesen sima, de törekedjünk rá Tegyük vissza a tűzre, tegyük bele a maradék kukoricát és öntsük fel meleg tejjel. Nem kell újra felforralni, mert akkor kicsapódik a tej és ez nem cél; elég ha jó forróra melegítjük,aztán zárjuk el alatta a lángot és hagyjuk összeérni az egészet.

Laktató, sűrű, de ugyanakkor mégis elég könnyű leves. Ha önállóan fogyasztjuk, akkor javaslok mellé egy kis mustáros krémmel megkent pirítóst és egy kellemes fehérbort (ha már úgyis kibontottuk ). (A mustáros krémhez keverjünk össze kevés majonézt, dijoni (vagy sima) mustárt, kevés őrült borsot, gondolatnyi borecetet, egy-két áttört fokhagymát.)

Banános rakott csirkemell

Vannak olyan receptek, amelyek nem a szokásos módon jönnek létre. Előfordul, hogy az ember kinéz egy kaját, végiggondolja,hogy az milyen jó lenne, majd összeszedi az alapanyagokat és nekilát. Aztán valahol ak közepén kiderül, hogy a szakácskönyv vagy recept írójának lövése sem volt az egészről, esetleg elírták a mennyiségeket, vagy a fordító került újra a helyzet magaslatára.  (Főleg az angolszász mértékegységek jelentenek néha kihívást nekik; pl. a csésze mint mennyiségi mérték alkalmazása néha bevágja a kisajtót az egyébként teljesen dilettáns fordítónak.) És akkor ott állunk egy félig kész kajával, egy csomó előkészített alapanyaggal, és választhatunk, hogy vagy megpróbáljuk ennek ellenére megfőzni, tudva, hogy úgyse lesz már jó, vagy elővesszük minden kreativitásunk (a szekrényből… ) és átszerkesztjük az egészet. Ez történt ennek a receptnek az esetében is.

A végeredmény jobb lett, mint az eredeti A banán édeskés íze keveredik benne a curry és a fahéj egzotikusabb világával, amely így együtt egy egészen meglepő, kicsit édeskés, kicsit fűszeres hatású kaját eredményez. Mivel ez így kellően érdekes, nem akartam elnyomni semmi durva körettel, így fogtam a hűtőben heverő brókereket (izé, brokkolit) és pár instrukció kíséretében odaadtam Briginek, hogy alkosson belőle egy zöldköretet. Persze sima rizzsel is jó lehet…

Banános rakott csirkemell

800g csirkemell, ujjnyi szeletekre vágva
1 fej hagyma
2 szál újhagyma
1 póré (elég egy kisebb, vagy egy fél)
1 chilipaprika (aki nem bírja annyira az erőset, annak lehet kevesebb, vagy ki is maradhat)
só, bors, fahéj, curry por (lehet extrább curry por is, de a hagyományos is jó)
4 banán meghámozva
1 evőkanál citromlé

1 brokkoli rózsáira szedve
2 paradicsom
1 répa karikára vágva
1 közepes fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
vaj

Először vágjuk szeletekre a csirkemellet, majd dörzsöljük be mindkét oldalát sóval, borssal, fahéjjal és jó adag curryvel. Süssük elő mindkét oldalát hogy kis színt kapjon, majd tegyük félre. Törjük össze a banánt egy villával, lazítsuk egy kevés citromlével, és szórjunk bele apróra vágott chilipaprikát és curry port. (nem kell visszafogni magunkat, de azért vigyázzunk a töménységgel; ízlés szerint) Dolgozzuk össze, majd vágjuk karikákra az újhagymát, a pórét és apróra a hagymát.

Fektessük egy kivajazott jénaiba a hússzeletek felét, majd szórjuk rá a hagymák felét, és öntsük rá a banánpüré felét. Jöhet egy újabb adag hús, hagyma és banán. Fedjük le, majd tegyük a sütőbe 200 fokon 40 percre. Ha kész, vegyük le a fedőt és süssük addig, amíg a mártás besűrűsödik.  (10-20 perc). Nem kell megijedni, a banán be fog barnulni (a currytől és a sütéstől). Szórjunk rá néhány petrezselyemfodrot (de ezt ki is hagyhatjuk), és tálalhatjuk is.

Közben készítsük el a köretet. Szedjük a brokkolit rózsáira és főzzük meg (tipikusan 5-10 perc elég, sós vízben). Közben felvágjuk a hagymát (durvára), a répát (karikára vagy csíkokra) és a paradicsomot (szeletekre vagy karikára). Kb. 5 dkg vajat olvasszunk fel egy serpenyőben (lehet wok is, de akkor használjunk olajat) és dobjuk rá a répát, majd 1-2 perc sűrű kevergetés vagy dobva-rázva sütés után jöhet bele a hagyma újabb 1-2 percre. Adjuk hozzá a brokkolit és egy kis vajat (ha kell), gyorsan keverjük át, és törjük bele a fokhagymát. Keverjük jól el, és készen is vagyunk. Nem szabad túl sokáig sem kevergetni, mert a brokkoli széttörik. A fokhagymát lehet az elején is beletenni, de úgy más (pirított fokhagymás) ízt kap; itt a célunk a vajasabb, lágyabb íz volt.

Juhtúrós hústekercs

Ezek az ételek nálam mindig úgy kezdődnek, hogy valahol az üzlet polcáról rám mosolyog egy darab hús, sajt, zöldség, amelyet eredetileg eszem ágában sem volt venni. Ezek lehetnek újdonságok, vagy éppen ellenkezőleg, kellemes emlékeket ébresztő dolgok, amelyeket már ettem/ittam, de azóta valahogy nem került a látóterembe. Számos ilyen dolog van, amelyet nem szoktam rendszeresen venni, pedig szeretem…csak éppen nem is gondolok rá, vagy olyan jellegű étel, amelyet nem minden nap kíván meg az ember. Aztán mivel azonnal nem tudok vele mit kezdeni, bekerülnek a mélyhűtőbe,  hogy aztán megfeledkezzek róluk. Így volt ezzel a juhtúróval is.

Amikor vasárnap este eszembe jutott, hogy a másnapi főzést nem kellene hétfő estére halasztani, igazából fogalmam sem volt, hogy mi lesz a kaja. Ilyenkor vagy előveszek egy szakácskönyvet, vagy elkezdem feltúrni a hűtőt, és a rendelkezésre álló alkatrészekből ütök össze valamit. Most először egy adag sertéshúst találtam -a leírása alapján felsál (nem is tudtam, hogy a malacnak is van, de utánanéztem, ez gyakorlatilag sertéscomb). Szép darab, ráadásul ritkán kerül sertés az asztalra, pedig szeretem ha jól van elkészítve. Nézzük tovább. Először gondoltam, hogy a banánból készítek valamiféle tölteléket, de aztán letettem róla, és félretettem az ötletet a következő adag csirkéig. Belenéztem az egyik sajtosfiókba (mondam már, hogy több is van tele mindenféle sajttal?), és a kezembe akadt a korábban vásárolt juhtúró. Forgattam, nézegettem, majd megörültem, és kivettem.A harmadik összetevőt a kertünkben növő és most tél előtt leszüretelt szinte végtelen mennyiségűnek tűnő petrezselyem adta. Kétféle petrezselymem is van, mindkettő borzalmas méretű szörnyeteggé fejlődött tavasz óta. Három nagyméretű nejlonzacskónyi lett belőlük felaprítva, plusz az elajándékozott szárak és a még mindig a konyhában vízben növő példányok. Ideje volt használni belőlük…

Ezután már csak egy kis ámokfutás a konyhai fűszernövények és fűszerek között, majd néhány zöldség ad-hoc jellegű betöltése, és már jó úton is haladtam az ételem felé. A cél egyfajta görögös hatású étel volt, bár vannak kétségeim affelől, hogy egy görög mit kezdeni ennyi chilipaprikával. Nyilván persze sokféle ilyesmi recept létezik – fetából a feleségem is csinált egyszer valami ilyesmit állítólag – de én remélem, hogy az enyémet némileg egyedivé sikerült tennem. Vagy nem, mindenki döntse el maga.

Juhtúrós hústekercs

1kg sertésfelsál (sertéscomb) szeletekre vágva
5 közepes paradicsom apróra vágva (meghámozás után vagy anélkül)
1 kisebb zöldpaprika apróra vágva
1 fej hagyma apróra vágva
4 gerezd fokhagyma áttörve
1 marék kapribogyó darabokra vágva
3 friss chilipaprika apróra vágva
20dkg juhtúró
fél marék petrezselyem apróra vágva, majd később friss petrezselyem ízlés szerinti mennyiségben
friss kakukkfű (öt-hat kisebb ág, csak a leveleket leszedegetve)
friss bazsalikom (néhány levél apróra tépve/vágva)
bors, só, oregano (ebből is jó lett volna friss, de nem nőtt meg ), görög fűszerkeverék, olaj
1 evőkanál borecet
1-2dl vörösbor

Először a húst felvágtam ujjnyi szeletekre, majd jó alaposan kiflopfoltam, míg szét nagyok nem lettek. Kicsit megsóztam, borsoztam, de csak óvatosan, mivel a juhtúró is sós. A felaprított hagymát, áttört fokhagymát, a chilipaprikát, a zöldfűszereket,  a borsot, egy kevés őrölt köményt, a kapribogyót és a juhtúrót egy edénybe tesszük, majd jó alaposan összedolgozzuk. Lazításként és ízfokozóként öntsünk bele egy kanálnyi borecetet és egy-két evőkanál olajat. (lehetőleg olívaolajat) A kapott krém ízletes, sós ízvilágú és enyhén csípős. A hússzeletek egyik oldalát kenjük meg a töltelékkel (kb. fél centis vastagság jó lesz), majd tekerjük fel és rögzítsük a tekercset egy hústűvel vagy fogpiszkálóval.

Egy lapos serpenyőben kevés olajon elősütjük a tekercseket. Próbáljuk meg mindegyik oldalát kicsit megpirítani; ne aggódjunk ha egy kevés töltelék kifolyik, ez természetes. Nem kell túlzásokba esni, a cél csak annyi, hogy egy stabilabb  (de nem vastag vagy égett) kérget süssünk a hús köré. Vegyünk elő egy jénai tálat vagy egy tepsit és fektessük bele a húst. Szórjuk köré és rá a paradicsomot és a paprikát, majd öntsük alá a vörösbort és fedjük le egy fedővel vagy fóliával.

Sütőben 200 fokon úgy egy órát süssük (légkeveréssel). Eközben a hús kellemesen megpuhul a gőzben, és a zöldségek levet eresztenek. Ezért vegyük le a fedőt/fóliát és süssük még egy fél órán át, míg színt kap és a szaftjára nem sül. (nem kell teljesen elgőzölögtetni a levet, csak kicsit legyen sűrűbb ) Ha készen van, vegyük ki, és szórjunk rá egy kevés aprított petrezselymet.

Tálalás előtt mossunk meg alaposan egy-két krumplit (fejenként), és szurkáljuk meg vagy vagdossuk be. Tegyük őket egy tálon mikroba , 750W-on kb. 10-12 percre. (ez mikrosütőtől függ inkább, nem teljesítménytől, nekem 12 perc) A megsült krumplikat vágjuk félbe úgy, hogy az utolsó egy centit nem vágjuk át. Egy kanálnyi vajat csúsztassunk a résbe és mehet is az asztalra.

Gombás rakott tortellini

Az olyan töltött tésztaféleségek, mint a ravioli vagy a tortellini kitűnő terepet szolgáltatnak a gasztronómiai próbálkozásokhoz. Időnként felbukkannak az üzletekben jobb fajta tortellinik, amelyekre rendszeresen lecsapok és feltöltöm velük a készletünket, de alapvetően nem lenne ördöngősség az se, ha valaki saját maga készítené el őket. (Ha valakit érdekel, szívesen leírom a tortellini-ravioli készítés receptjét, ahogy azt mr. Oliver-től tanultam (a könyvéből , na persze ), kicsit pepecselős de tény, hogy nagyon jófajta töltött tésztákhoz juthatunk ezáltal.) Simán kifőzni és leönteni valami szósszal túl egyszerű lenne (bár néha nincs többre idő), így amikor tehetem, akkor inkább sütőben sütöm össze az ilyenféle ételeket. Az alábbi recept nem túl bonyolult, pillanatok alatt megvan (na jó, max egy óra, nem számítva a sütési időt), és laktató ebédül-vacsorául szolgál az egész családnak.

Gombás rakott tortellini

(Ezúttal kb. 6 főre írom le a receptet)

1kg tortellini (ricottás-spenótos töltésű, de jó a sajtos is)
2 fej hagyma apróra vágva
4 gerezd fokhagyma áttörve
2 kisebb zöldpaprika apróra vágva
kb. két maréknyi paradicsom apróra vágva (előtte le lehet húzni a héját, ízlés szerint)
2dl vörösbor (száraz)
3 szál újhagyma
kb. 150g húsos szalonna kis kockákra vágva
kb. 250g gomba (megtisztítva szeletekre vágva)
100-150g füstölt sajt
100-150g keménysajt (trappista, ementáli, parmezán, stb.)
só, bors, friss bazsalikom, lestyán, rozmaring, oregano, friss petrezselyem

A zöldségek előkészítése után melegítsünk egy kevés olajat, és dobjuk bele a felaprított hagymát és fokhagymát. Pirítsuk kicsit meg, amíg a hagyma üveges nem lesz, majd adjuk hozzá a szalonnát és azt is süssük át. (nem kell agyonsütni) Mehet bele a paprika, ezt is csak 1-2 percet süssük, míg kicsit összeesik, majd öntsük bele a gombát. Hintsük meg kb. 1 evőkanál liszttel, majd jól átkeverve az egészet süssük össze a dolgokat (néhány perc). Jöhet bele a paradicsom. Keverjük jól át, majd alacsonyabb lángon (úgy közepesen ) süssük, amíg a paradicsom össze nem esik. Végül vegyük takarékra, öntsük fel a borral, és adjuk hozzá a fűszereket;a borsot, egy kevés sót, friss, apróra vágott bazsalikomot és petrezselymet, rozmaringot, oreganot és lestyánt. (a fűszerek közül tetszés és ízlés szerint elhagyható bármelyik…a só és a bors kivételével)Forraljuk be kicsit a mártást, hogy se túl híg, se túl sűrű ne legyen.

Közben tegyük fel az elkészítési útmutatónak megfelelően főni a tortellinit, majd szűrjük le. Vajazzunk ki egy tepsit, és öntsük bele a tortellini felét, eligazítva őket a tepsi alján. Öntsük rá a mártás felét, szórjuk rá a felkarikázott újhagyma felét, egy kevés apróra vágott friss petrezselymet és bazsalikomot, majd a kétféle sajtból ráreszeljük a felét. Betakarjuk a maradék tortellinivel, a mártással, újhagymával, petrezselyemmel, bazsalikommal és sajttal zárjuk az egészet (kisebb edénynél lehet több réteg is). Takarjuk le, és mehet be a sütőbe 200 fokon úgy 40 percre. Az utolsó 5 percben vegyük le a tetejét, hogy szép piros színt kapjon.

Csirke Hoisin mártásban

De mondhatnám pl. “sült csirke pekingi módra”-nak is, lévén, hogy a hoishin szósz az alapja a pekingi kacsának. Az ötletet konkrétan az adta, hogy a kis kínai büfében, ahol időnként megfordulok (és ahol a küllemével ellentétben meglepően finom ételeket lehet kapni), árulnak egy ilyesféle ételt. Mivel a hétvégén kínai napot tartottunk, ezért azt találtam ki, hogy létrehozom a saját verziómat ebből. Nem ígérkezett bonyolultnak; nem is lett az. Egy nagyon egyszerű, de azért ízletes, egzotikus hangulatú étel lett az eredmény, amely villámgyorsan eltűnt a wok mélyéről.

Csirke Hoishin mártásban

600g csirkemell filé közepes kockákra vágva (kb. 2-3cm-es)
150g bambuszrügy (felszeletelve, egy fél konzerv ideális hozzá)
1 nagyobb fej vöröshagyma szeletekre vagy nyolcba vágva
1 kisebb zöldpaprika apróra vágva
1 diónyi gyömbér lereszelve
4+6 gerezd fokhagyma
sötét szójaszósz, világos szójaszósz, borecet, chilipaprika, bors, fehérbor, Hoisin szósz

Először készítsük el a páclevet. Ehhez tegyünk két evőkanál sötét szójaszószt, 1 kimagozott, apróra vágott chilipaprikát, egy korty (1 kiskanál) borecetet, egy-két evőkanálnyi fehérbort, négy lereszelt fokhagymát és egy kevés borsot egy tálba, és keverjük el pár evőkanálnyi olajjal. Dolgozzuk jól össze, majd tegyük bele a közepes kockákra vágott csirkemellet. (Húsnak jó a pulykamell is) Takarjuk le, és mehet a hűtőbe legalább egy órára (én egy éjszakán át pácoltam, mint mindig, most is megérte).

Melegítsük el a wok-ot (wokégő javasolt!), és kevés olajon dobva-rázva süssük meg a pácléből kivett csirkét. (A páclevet kiönthetjük, nem fog már kelleni.) Érdemes a nagy mennyiségre való tekintettel több tételben sütni, hogy ne hüljön le a wok. Ha kész -a hús kifehéredett- vegyük ki, és tegyük meleg helyre.

Tegyünk kevés olajat a wokba, és süssük meg először a gyömbért és a lereszelt fokhagymákat, amíg a hagyma el nem kezd pirulni. Dobjuk bele a hagymát, majd fél perc múlva a paprikát és a csíkokra vágott bambuszrügyet. Dobva-rázva süssük néhány percig, hogy a zöldségek átsüljenek, de nem essenek össze: a jó kínai kajának a fő ismérve, hogy a zöldség ropogós maradt benne. Tegyük vissza a húst, keverjük össze.

Másfél dl vizet melegítsünk fel, és keverjünk bele néhány evőkanálnyi hoisin szószt, egy kiskanálnyi borecetet, egy evőkanálnyi rizs- vagy kukoricalisztet, fél deci fehérbort, és egy-két csavarintásnyi borsot, majd keverjük jól el az összetevőket. Öntsük a wokba, és folyamatos kevergetés mellett forraljuk be a mártást. Amint a mártás megfelelő állagú, vegyük le a tűzről, készen vagyunk.

Főtt rizzsel tálaljuk (a főtt rizsbe mehet bele egy kevés majoranna, lestyán és bors, kizárólag az íze kedvéért), külön a rizst egy csészében, és külön az ételt a tányéron. (Kínában is csak a büfékben keverik össze a rizst a hússal.)

Shaolin leves

Ez a leves volt emlékeim szerint az első, amelyet egyedül saját magam készítettem még valamikor tizenx évvel ezelőtt. Akkoriban a kínai konyhával ismerkedtem, és megtetszett a neve, így gondoltam kipróbálom. Akkoriban még közel sem szerettem ennyire a leveseket, de ez a roppant tartalmas, a többihez képest viszonylag furcsa megoldásokkal készülő étel megragadta a figyelmemet. Most az eredetinek egy változatát fogom bemutatni, de mivel az elkészítés módja sokban hasonlít az eredetihez, ezért a nevet megtartottam.

(Azoknak akik nem feltétlenül ismerősek a kínai kultúrában is ismerősen csenghet a shaolin név.A Shaolin kolostort vagy templomot (Chinese: 少林寺; pinyin: Shàolínsì) az 5. században alapították, és azóta mint a kínai harcművészet egyik fő irányzatának, a Shaolin Kung Fu-nak a fellegváraként vált ismertté. A templom Song Shan-nál, Zhengzhou városa mellett (Henan provincia) található Kínában.A névben egyébként a sháo tag a sháoshi hegyre, a lin tag pedig erdőre utal, azaz szó szerint a si taggal (templom) a shaoshi hegyi erőben található templom. Mivel az itt élő harcos szerzetesek komoly fenyegetést jelentettek több elnyomó rezsimre, ezért a fennállása óta több alkalommal is lerombolták és újjáépítették. Utoljára a kultúrális forradalom idején dúlták fel, de az enyhülés után lassan újra benépesült és azóta újra elfoglalta méltó helyét a kínai kolostorok között. Bővebben itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Shaolin_Monastery )

Shaolin leves

10dkg csirkemell nagyon apróra vágva
10dkg bambuszrügy lakpora vágva (kb. fél konzerv)
1 fej vöröshagyma apróra vágva
1 újhagyma karikára vágva
16 szem gyöngyhagyma (konzerv vagy üveges, félbevágva)
1 chillipaprika apróra vágva
1 pohárnyi ízletes erdei gomba (pl. sötét trombitagomba, shiitake, vargánya, kucsmagomba stb. ami van otthon és szeretjük)
1 diónyi gyömbér reszelve vagy apróra vágva
4 gerezd fokhagyma
sötét szójaszósz a pácoláshoz
világos szójaszósz az ízesítéshez
1 liter húsleves
kevés őrölt bors, száraz fehér bor, kevés méz

Először pácoljuk be a húst. Ehhez vágjuk először apróra a csirkemellet (lehet sertéshúsból is készíteni, sőt az egész hús téma elhagyható, ha vegetáriánusok vagyunk), majd tegyük bele páclébe és pácoljuk néhány órán át. A páclé összetevői: sötét szójaszósz, kevés (egy korty) borecet, egy kiskanál cukor, 2 lereszelt fokhagymagerezd és egy fél chilipaprika apróra törve, esetleg egy nagyon kevés fehérbor. Takarjuk le, és tegyük a hűtőbe pácolódni. (én néha előtte való nap este elkészítem, úgy különösen jól átjárja a pác a húst)

Vegyük elő a wok-ot és melegítsünk benne egy kevés olajat, majd süssük meg a húst. A dobva-rázva sütést utánozhatjuk gyors keveréssel is. Ha megvan, vegyük ki a húst, és dobjuk bele a gyömbért, és a maradék fokhagymát (apróra vágva vagy lereszelve), a hagymákat és az újhagymát, majd egy perc dobva-rázva sütés után a bambuszrügyet. Újabb egy-két perc sütés után mehet bele a gomba (ha szárítottan vesszük, akkor előtte áztassuk vízbe úgy fél órára; felhasználás előtt öntsük ki a vizet). Végül tegyük vissza a húst, és forgassuk össze az egészet. Ilyenkor már kellemes illata van.

Egy edényben forrósítsuk fel a húslevest és ha már forró, tegyük bele  a wok-ban elkészített ételünket. Jól keverjük össze a zöldségeket, majd kósoltjuk meg, és ízlés szerint ízesítsük még világos szójaszósszal (kb. egy kanálnyi), egy kevés fehér borral (0,5-1 dl) és tehetünk bele egy pici mézet (kb. egy kanál). Forraljuk fel, keverjük jól össze és merjük ki kínai levesescsészékbe.

Ha egytálételnek akarjuk fogyasztani -ami szinte adja magát, akkor tegyünk bele egy maréknyi üvegtésztát vagy akár sima metélt-tésztát az utolsó fázisban. A tésztától ramen-szerűvé válik, és hihetetlen laktató ételt kapunk.

Kuglóf

Kicsit édesszájú a család. Ezért nem nagyon telik el hét, hogy legalább egyszer ne állnék neki sütni valami finomat. Most a lányom kérte, hogy süssek valamit, mert már únja az egyébkét szintén nagyobb mennyiségben fogyasztott bolti édességeket.

Kuglóf mellett döntöttem. Először is azért, mert sok-sok féle-fajta elkészítése után találtam egy olyan receptet, mellyel nagyon finom sütemény készíthető. A másik ok, hogy a nyári, az  Őrségben töltött nyaralás során vettem egy gyönyörű mázas cserép kuglófsütőt. A tájegység keramikus múltját garanciának vettem és nem is csalódtam az edényben. Nem csak finom lett a kuglóf, hanem nagyon szép is. Ime az elkészítés receptje.

Hozzávalók

30 dkg margarin
34 dkg cukor
5 db tojás
30 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg dió ( vagy mandula )
zsiradék és zsemlemorzsa a kuglófhoz

Elkészítés

Előkészületként a tojásokat válasszuk szét. A fehérjéket 4 dkg cukorral verjük kemény habbá és forgassuk bele a darált diót ( vagy mandulát ).   A lisztet szitáljuk át és keverjük hozzá a sütőport.
A  margarint  a cukorral  keverjük habosra. Keverjük hozzá a tojássárgájákat. Ebből krémes állagú massza keletkezik, melybe keverjük bele a szitált sütőporos lisztet.
Jól kenjük ki a kuglófformát zsiradékkal, majd szórjuk meg zsemlemorzsával. Tegyük bele a tésztát és simítsuk rá a felvert tojásfehérjét. Ezután egy villával húzzuk egymásba a kétféle masszát, óvatosan simítsuk el a tetejét.

A kuglófot 200 fokos, légkeveréses, ( előmelegített ) sütőbe tesszük, majd kb. 50-60 percig sütjük. Sütés után hagyjuk a formában kb 10 percig hűlni , majd óvatosan borítsuk ki rácsra és hűtsük ki teljesen. Végül szórjuk meg porcukorral.